Egy nap Szlovákia
Ahogy azt az év elején elterveztem, szerettem volna legalább egy napot eltölteni valami hegyes, dimbes-dombos, kanyargós helyen. Ez a kívánságom beteljesült, ugyanis augusztus 6-án körbenéztem északi szomszédunk magaslatainál. Úgy alakult, hogy a kisfiam unokatestvérei és a "másik nagymama" jöttek látogatóba, így kapva az alkalmon, hogy van elég felnőtt, aki besegítsen Annának aznap, elgurulási engedélyt kérve és kapva ötleteltem ki, mi legyen az úticél. Mivel Pestnek is az északi felén lakunk, és az autópályázást Jane-nel annyira nem komálom, a tótokra esett a választásom. Rágugliztam milyen motorosoknak ajánlott helyek vannak, de a legtöbb ilyen jellegű találat inkább a turisztikai látványosságokra összpontosított mintsem az út minőségére, kanyarokra, így a google térkép szolgáltatását vettem igénybe. Többször jártunk már itt az elmúlt 3 évben, így valami fogalmam azért volt róla, hogy mit keressek. Barátokkal voltunk Besztercebányán és Donovalyban, síelni is erre járunk, így ezt a környéket vettem jobban szemügyre. Szempont volt, hogy minél több kanyar legyen és minél magasabban, hiszen alföldi gyereknek ez a nem hétköznapi. Ahogy így magam elé képzeltem a napot két dolog fogalmazódott meg bennem: egyrészt kell valami reális úticél, amit tudok teljesíteni, ez ad valamelyest "értelmet" a napnak, másrészt pedig jó lenne csak úgy menni anélkül, hogy azon kellene izgulnom, hogy most vajon jó irányba megyek-e. Így jutottam arra, hogy Rózsavölgy lesz az úticél, az elég messze és közel van egyszerre, és ott meg majd megyek amerre jól esik úgy, hogy még világosban hazaérjek. Az útvonaltervező szerint 4-4.5 órás az út, tehát ha még a szürkület előtt haza akarok érni, vissza kell indulnom 4 körül, valamint hogy meglegyen az élmény is, reggeli 8 körüli indulást terveztem. Ehhez képest a szememből 5.45-kor pattant ki az álom, és a kényelmes reggeli készülődés mellett is, 7-kor már úton voltam.
Az előkészületeket nem vittem túlzásba. A gépezet rendben van tartva, nem kell amiatt izgulni, hogy mi fog tönkremenni rajta. Ennek ellenére a kötelező elemek bevizsgálása az indulás reggelére maradt, mivel a megelőző napokban elég szeszélyes volt az időjárás, sokat esett. Egynapos túra lévén magammal csak egy hátizsákot vittem. Ebben mindig nálam van egy fullos defektjavító készlet patronnal és kukaccal együtt, hogy minden útszélén javítható defektet meg tudjak oldani, vittem magammal továbbá fél liter vizet, hiszen sosem lehet tudni hová keveredik az ember, jó magyar szokáshoz híven 2 rántotthúsos szendvicset, a 30. születésnapomra kapott GoPro-t tartozékokkal együtt, váltás aláöltözőt, ha elkapna egy zivatar, egy tárcsafék zárat, ha olyan helyen kell hagyni a gépet, plusz kirándulásokra viszek magammal külső akksit és az akkori/jelen járványügyi helyzetre való tekintettel maszkot és kézfertőtlenítőt. Utóbbinak egyébként is van létjogosultsága erdőszéli piknikezés vagy éppen pisilést megelőzően/követően. Az ülés alatt még vannak szokásos szerszámok, biztosítékok, semmi extra.
Nagyjából így, hátamon a céges laptop táskával indultam el, és egyenesen célba vettem a dunakeszi Auchant, aminek a benzinkútján felfújtam a kerekeket, hiszen a megelőző napokban - ahogy korábban említettem - esett, és nem volt kedvem ilyen helyekre menni. Persze kesztyűben nem tudod abszolválni a feladatot, a kis kupak levétele, és a szelep beigazítása nem része a motoros kesztyű fejlesztési folyamatában az elvárásoknak, így a kívánt keréknyomás elérése után egyből vehettem hasznát a kézfertőtlenítő gélnek. Ezután a M2-esen haladva, majd a 12-esen tovább, a Duna kanyarívén vettem célba a határt, Ipoly-valamin át át is értem, Zólyom-Besztercebánya-Rózsavölgy volt az irány. Sajnos úgy van kialakítva a főútvonal, hogy egy szakaszon kénytelen vagy autópályát (talán R2) igénybevenni, így a Zólyomba vezető úton megálltam benzinkúton matricát venni, azonban nem egy hanem 3 kútról küldtek tovább, hogy próbáljam meg a következő településen, majd végül Besztercebányán egy OMW-nél mondott olyat a kutas, hogy motorra nem kell. Hát akkor úgy gondoltam, hogy max kapok egy bírságot, ha mégsem lenne igaz az infó, de azóta már tudom, hogy tényleg így van. A nagy matrica-vadászat közben persze jött egy zivatar, de szerencsére megúsztam pár csepp esővel, a váltóruhára nem volt szükség, így utólag belegondolva még ha esett is volna, akkor se vettem volna túl sok hasznát egy száraz aláöltözőnek, ha ráveszek egy vizes kabátot. Az eső miatt nem, de amiatt kellett volna, hogy totál beleizzadtam a gúnyámba, pedig átlagos nyári, kicsit borús volt az időjárás. Besztercebányánál lejöttem a pályáról, és Rózsavögybe mellékutakon tettem meg az utat, de így is 11-re értem oda. Városi araszolgatás közben láttam meg egy táblát, rajta felirattal St Mikulás :D gondoltam jó lesz egy képet csinálni a település kezdetét jelző táblánál, poénból, így arra vettem az irányt, de hamar meguntam, tudniillik több kilóméteres sor volt mindkét irányban, és valljuk be nem nagy poén terelővonalon manőverezni 60-nal mindenféle jármű között, így az első adandó alkalomnál lekanyarodtam abba az irányba ahol magasabbnak néztek ki a hegyek. Innentől fogva csak egy-két falu neve van meg, hogy merre jártam. Valahol Donovaly környékén még ettem egy sztrapacskát és ittam egy koffolát (aki nem ismerné szlovák kóla, kissé gyógynövényes beütéssel, de állati finom), így kellett már valahol könnyíteni magamon. Az egyik útról nyílt egy dülőnek tűnő út, felfelé vezetett egy dombra, gondoltam ott fent a bálák között majd pisilek egyet, de ahogy felértem, kiderült hogy van még feljebb, így mentem tovább, aztán rájöttem, hogy már elég magasan vagyok ahhoz, hogy ne menjek sehova tovább. Hiába próbáltam letámasztani a járgányt, a támasztó könnyebben hatolt be a talajba mint kamionos a soroksári út szélén álló lányokba, így jobb híjján elővettem a GoProt, és levideóztam hol vagyok. Az izgalmasabb része azért még hátra volt, valahogy le kellett jutni arról a dombról, szépen gurulgatva elindultam, majd gondolván mekkora faszagyerek vagyok, 20 km/h-val verettem lefelé. Node amikor próbáltam lelassítani akkor jött a nagy felfedezés, hogy bizony nem egy túraendúrón ülök, és a gumijaim is inkább aszfaltra vannak kitalálva, és csak a jó isten fogta vissza a motort a borulástól, mert én bizony jobban siklottam lefelé mint síléccel. Nagy nehezen sikerült kb a felénél megállni, és onnan szépen lassan lejönni. Szerencsére még mindig megvolt a vizelési inger, nem kellett a váltásruhát használni.
Tovább bolyongva találtam valami nagyon bénának tűnő egysávos utat, ami egy kisebb erdőbe vezetett, így bementem. És milyen jól tettem, hiszen ez tele volt élvezetes csiki-csuki kanyarokkal. Szerencsére forgalom sem volt nagyon 2 autó jött szembe, egyet előztem. Ez azért is volt szerencse, mert egyszer rosszul mértem fel a kanyart és sikerült a szembesávban kikötni. Az út végén visszajutottam egy másik, Rózsavölgybe vezető útra, de inkább északnak fordultam. Ami ekkorra már biztossá vált, hogy beszarás milyen jó utak vannak errefelé. Alig van kátyú, nyomvályú még hírből sincs, az egész út olyan volt mintha valami nyugat-európai országban járnék. Nem esik jól belegondolni, hogy ezt az ország milyen fiatal, mégis jobban teljesít. Két dolog tűnt még fel az út során. Egyrészt Besztercebányáig terjedő fokozott rendőri jelenlét, úgy tűnt inkább a külföldiekre utaznak, engem viszont nem állítottak le, biztos nem látták a rendszámomat :D Másrészt pedig sok motoros is volt pedig ez egy hétköznap volt. Kettővel sikerült is "együtt" motorozni, az egyiknek én adtam a kúpot, a másiktól, egy hondás csajtól, én kaptam. Nehezemre esett beletörődni, hogy egy lány jobban motorozik mint én, szóval jó sokáig próbáltam revansot venni, de amikor megláttam, a Kraków 70 km táblát és hogy mindjárt 3 óra, elengedtem, és hagytam a sebet vérezni az egómon :D Kicsit még bolyongtam, kerestem egy benzinkutat, és elindultam hazafele. Útközben megálltam egyet szendvicsezni, kb 7-re visszaértem a főhadiszállásra, majd onnan még lementem Dömsödre a gyerekekhez.
A következőket tapasztaltam, figyeltem meg a túra során és vontam le konklúzióként másnap
- a túra tervezése, a közelebbi célpont elérése és a céltalan bolyongás hibride jó ötlet volt
- a közel 800 km megtétele aznap lezsibbasztotta a fenekemet, amit még másnap is éreztem kiegészítve egy beállt nyakkal, ugyanis az autópályás 200 km/h tekerte a fejemre a turbulenciát, aminek nyakból álltam ellent
- a kanyarodástechnikák közül az ülésről segget levivős módszer vált be nekem a legjobban, ezzel gyorsabban tudtam íveket venni mintha csak simán a felsőtestemet döntettem volna be
- ha válogatós vagy, érdemes jobban elolvasni az étlapot, nehogy savanyított káposzta legyen a sztrapacskádban, amit amúgy nem is szeretsz
- más részeit is érdemes felfedezni az országnak
Ui.: amint megtanulok videót vágni egy pár perces videót is hozok az egész túráról