• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szeretek kritizálni, és anélkül, hogy belemennék bármilyen általánosításba, sokan vagyunk így ezzel. Könnyebb meglátni a dolgok negatív oldalát. Sajnos a lentebb tárgyalt eseményre is elmondható ez: könnyű volt benne meglátni a hiányosságokat. Mindezen hiányosságok ellenére hatalmas csodálatom élvezi az, aki megpróbálkozik egy ilyen esemény leszervezésével, pláne a mai motorkerékpár-piaci helyzetben. Vegyük ezt figyelembe a kritikák olvasásakor.

2019. május 4. és 5. között tartották az Épített Motorok és Autók Találkozóját, ami egyben a Motorépítő Világbajnokság hivatalos állomása is. A kétnapos rendezvénynek a Tüskecsarnok adott helyet, ahol a gépek mellett lehetett - már akinek ez bejön - nyálat csorgatni a Miss Pinup Hungary szépségkirálynő-választásra is. 

A beugró a ki-bejárást biztosító karszalagon kívül tartalmazott egy szavazó-tombolát vagy tombola-szavazatot , amivel letehettük voksunkat egy kiállított motor és egy hotrod mellett és ha szerencsések vagyunk nyerhettünk is. A jég helyén színpad, nagyobb kiállítók, és bazár volt. A kisebb standdal érkezett kiállítók a fenti folyosón kaptak helyet a büfével együtt. 

A könnyebb vizualizálás érdekében érdemes az esemény FB oldalán lévő képeket átböngészni

Az építések közül a kedvencem a cafe racerré épített T5-ös Pannónia volt, tetszett az eredeti és modern színek és formák ötvöződése, bár a rat stílusban épített mopedek is mosolyt csaltak az arcomra. Ahogy az egyik osztrák épített chopper is (ami egyébként 3. helyet szerzett), hiszen láthatóan folyt belőle az olaj. Számomra egész meglepő volt, hogy itthon ilyen sokan foglalkoznak motorépítéssel. A legtöbb kiállított épített gép - legalább is a mellette elhelyezett tábla szerint - magyar építő keze munkája. Ezek a táblák egyébként arra is jók, hogy felkeressük az építőt valamilyen közösségi médiumban és korábbi/leendő mesterműveiket is megcsodálhassuk. 

Számos gyár is képviseltette magát az eseményen. A promóciót alapul véve szám szerint 14, de ebbe bele vannak számolva olyan gyártók is mint a Briexton, KSR Moto. A kiállítókat egyébként két csoportba lehet osztani: aki engedi a látogatót ráülni a kihozott modellekre és aki nem. Személy szerint nem látom indokoltnak a tiltást. Sőt egyenesen rossz marketingfogásnak tartom. Minek visz ki mondjuk egy Yamaha vagy Suzuki modelleket erre az eseményre? Nézegessem? Azt a telefonomról is tudom. De hogy milyen az üléspozíció, kézre esnek-e a kezelőszervek, mennyit lehet a tükörből látni, stb. azt nem. Ebből a szempontból a Harley nem szarral gurított: kihozta az összes itthon kapható gépet, és arra ültél fel amelyikre akartál, a hostessek (nők és férfiak vegyesen) minden felmerülő kérdésedet megválaszolták, és persze közben reklámozták a júniusi Open Road Festet. A Honda is hasonlóan járt el, kihozta az Africa Twint, egyet az NC sorozatból, a CB500X-et, és a CB1000 Neot. Ahogy elnéztem a jelen lévő kisebb gyártóknak egy hazai importőre volt kint, és személyes kedvencem lett a Brixton 250 X Glanville. Ráülve kényelmes volt, volt hely a lábamnak, egyenes háttal tudtam ülni, és 1 millió körüli összegbe került csak és kedvesek voltak az eladóik. Ellentétben a Soco-éval, aki ott-tartózkodásom alatt végig a két kis villanyos robogó között szobrozott. Ennek a két járműnek elég fura fékkarjai voltak, késztetést éreztem, hogy rámarkoljak, ezért megkérdeztem a villanycsodák őrzőjét, hogy szabad-e. Erre kaptam valami flegma választ, hogy mindenki azt akarja. Végül aztán csak rámarkoltam, de csak szigorúan a bal oldalira, mert a másik oldalon még véletlenül meghúzom a markolatot, és elrepülünk. A gyanúm, hogy ezt bizony mazochistáknak találták ki, végül beigazolódott, elég kényelmetlenek voltak.

Sokféle ember kilátogatott egyébként. Lehetett találkozni szakállas chopperes arcoktól kezdve a kisgyermeküket motoron fotózó apukákig mindenkivel. Volt egy tag, aki hitler arcokkal "díszített" (hogy kell ezt mondani?) pólóban feszített. Azt hittem 2019-re, amikor már elég széles spektrumban lehet tájékozódni a nagyvilágról, már ilyenek nincsenek. Talán itt az ideje belátni, hogy a hülyeség egy kiírthatatlan betegség.   

 Meglátogattam a Motorrevü standját is, és kedves emberekkel találkoztam, beszélgettem. Sőt volt lehetőség korábbi számokat ingyen, az aktuálisat pedig féláron megvenni. Ez nem valami marketing fogás volt mint kiderült, hanem csak szimplán ennyit húz le a terjesztő a készítőkről. 

A szavazatomat végül az épített Pannóniára adtam le, de igazából kevés kivételtől eltekintve, bármelyikre voksolhattam volna, igényes munkák voltak.