A lámpás Harley-tól jobbra egy elkerített részen, folyosószerűen "ömlesztve" 60-70 darab járművet fedezhetünk föl. Nagyjából időrendi sorrendben vannak felsorakoztatva a gépek a 60-as évektől a 2000-es évek elejéig. Színesíti a látványt, hogy Harley-Davidsonok melett Buell gyártmányokat is találunk. Az első motoros újságom egy Superbike magazin volt, címlapján a márka fekete Firebolt modelljével. Itt fehérben volt látható.

 A motorfolyosóban a fehér Firebolt mellett kitűnt még egy buborék fejidomos veterán pályagép is. Közelebb lépve a masinához, kis info táblácskát is láthatunk, melyben a Harley elismeri, hogy ez bizony a kevés gyárilag épített versenygépek egyike. Egyébként sorkettő, 250 ccm.

Nem akartam elspoilerezni, de az emeletről látszott valami emelkedő, ami acéllemezekből volt fabrikálva, rajta 3-4 rögzített motor, és egy, ami csak úgy lógott a levegőben (plafonról rögzítve). A levegőben lógóst nem volt nehéz felismerni; Evel Knievel előtt akartak vele tisztelegni, akit a nagyérdemű leginkább onnan ismerhet, hogy szeretett veszélyesen hosszú kocsi és egyéb gépjármű sorok fölött motorral átugratni. Lentről nézve a magassága miatt eléggé nehéz felismerni, viszont lentről a többi, acéllemezes installációhoz tartozó gép is izgalmas. Körbenézhetjük a 2003-as stoppie rekorder (piros) Buell Fireboltot, aminek az első kerekén Craig Jones 873 láb (266 m) távolságot ment. A jelenlegi csúcsot, 1320 lábat (402 m) szintén egy amerikai, Jesse Toler tartja (2012-es adat). Ezen kívül van egy viszonteladó által épített és egy noname hill climb gép. Az emelkedő tövénél láthatunk egy drag motort. Ez a kifejezetten gyorsulási versenycélokra készült alkotás 8 másodperc alatt 175 mph (~280 km/h) sebességre képes, melynek elérését nitro segíti.

 Innen tovább menve (valójában visszafordulva) újabb érdekességeket láthatunk. Egyik ilyen egy Harley tulajdonosok képeiből készített mozaik a falon. A mozaik egyes darabjai nem képet mutatnak, hanem kisebb monitorok, melyeken a felhasználókkal készített riportok, rövid kisfilmek mennek. Ezután egy fekete alapon fehér tintával teleírt gépet találunk. Elsőre nehéz értelmezni, hogy miért "firkáltak össze" egy oldalkocsist, de az infó tábla itt is a segítségünkre siet: Ez a gyár fennállásának 100. évfordulójára készült, és minden dolgozó - több mint 6000 emberről beszélünk - aláírása rajta van, egyes részei szó szerint bejárták a világot, hogy azok a bizonyos szignók rákerülhessenek. 

Szívmelengető történet következik. Az aláírásos motorral szemben egy lepukkant, rozsdás masinát látunk, aminek a története a következő: Kanadában 2012-ben egy fiatalember az óceánparton sétálva talált egy 2004-es Softailt. A jólelkű megtaláló szerette volna visszaszolgáltatni a járművet a tulajdonosának, így felkereste a legközelebbi márkakereskedést, akik kiderítették, hogy a gép Japánban (!!!) van forgalomba helyezve, és minden bizonnyal a 2011-es cunami során tűnhetett el, és kétséges az is, hogy a tulajdonosa, Ikuo Yokoyama még életben van. Szerencsére sikerült életben megtalálni őt, és közölték vele a jó hírt: megvan a szeretett motorja. Jött a következő kérdés: mi legyen vele, hova szállíthatják. Az úriember kikérte mások véleményét is, hogy mi legyen a megkerült járművével, végül arra a következtetésre jutott, hogy felelőtlen viselkedés lenne tőle, ha a nagy szegénységben, amit a katasztrófa okozott, ő megtartana egy Harley Davidsont, ami nyilván ott sem az átlag ember FILA táskája. Helyette inkább felajánlotta a múzeumnak, hogy emlékeztesse a látogatókat arra a katasztrófára, ami emberéletek ezreit követelte. 

Tovább menve szemben találjuk magunkat egy hómobillal. Igen a Harley-nak van hómobilja is. Ezt a 440 köbcentis motoros szánkót családi hómobil kategóriába szánták. A piacra nem sikerült betörnie a cégnek vele, elmondásuk szerint ennek egyik fő oka, hogy nagyon jó gyártmányok voltak a szegmensben, másrészt a '70-es évek elején kevés olyan területet borított hó, ahol lehetett volna használni, nem találkozott a kereslet a kínálattal.

Ha itt érne véget a látogatás, akkor sem lehetnék szomorú, hiszen rengeteg érdekességet tudtam meg, rengeteg motort láthattam testközelből, de azért lenne bennem egy kis tüske, hogy nem ülhettem fel egyetlen egy Harley-ra sem. A kijárat felé haladva elengedhetjük ezt az érzést. 7 motoron hagyhatjuk a DNS-ünket: a legújabb modellek közül az FXDR 114, Street 750 és valami trike-ra ülhetünk föl (2 éves korom óta tudok pótkerék nélkül biciklizni, azóta nem rajongok a háromkerekűekért), van egy rendőr Harley is, egy kisebb veterán gép, egy "rendes" veterán gép és egy veterán oldalkocsis. A trikehoz és a rendőr Harleyhoz tartozik egy érintőképernyő és egy fotógép, ami készít rólunk egy képet, és elküldi e-mailben: egyszerű, de nagyszerű. Ezek közül a rendőrségi és az FXDR kedvesek számomra, első a kényelme miatt, az utóbbi pedig a megjelenése miatt.

Alább a túl sok különlegességgel nem rendelkező, eddig nem említett kedvenceim. A sárga, Romet jellegű cuccról a következőket érdemes tudni: 1972-es, MC-65 névre hallgat, de csak Shortsternek becézték (gúnyolták), egyhengeres, kétütemű, 126 font (~57 kg). A fekete tényleg csak a maga egyszerűsége miatt tetszik. Az ezüst gépezet egy 2002-es Sportster, ami a személyre szabás jegyében született.

Összességében nagyszerű élmény az intézmény. Ennél már csak akkor lehetne nedvesebb a nemlétező bugyim, ha én is motorépítő lennék, hiszen innen rengeteg inspirációt tudtam volna gyűjteni. Az egész nagyon interaktív, amit átültethetnének a gyakorlatba más kiállítók is. A múzeum épületével szemben van egy ajándékbolt. Rengeteg Harley Davidson logóval ellátott csecse-becsét vehetünk. Pólók tömkelege, rugdalózó babáknak, felespoharak, kulcstartó, bögre, bőrkabátok, karácsonyfára való díszek, tényleg minden szar van. Én egy a múzeum skiccével és a cég alapításának évével ellátott pólót vettem magamnak 26.5 $-ért.

A bolt mellett lévő étterembe nem mentünk be, de mellette elsétálva V2-es blokkokat láttam az asztalon. Visszafelé, gyalogolva a parkolóba a kocsihoz láttunk egy fa bodegát. Közelebb lépve hozzá kiderült, hogy ez a méretarányos másolata a Harley Davidson Motor Co. első műhelyének 1903-ból.

Ha véletlen egyszer erre jártok, keressétek meg a vendégkönyv bejegyzésemet!

Ui.: nem tudom, miért forgatja el egyes képeimet a rendszer, igyekszem visszaforgatni