A Z1000 egy jó motor. Mármint a maga kategóriájában. Miért is kellene más kategóriában is jónak lennie? A csípőfogót se hasonlítod össze a villáskulccsal, viszont ha a semmi közepén kell egy villáskulcs, de csak fogód van, jobb híján bizony azzal fogsz elkezdeni gányolni. Ezen analógia mentén például nem várom el Jane-től, hogy felmálházva, két személlyel kényelmes legyen, de a tervezett Balkán-túrát vele fogjuk megtenni. Egy anyagilag szebb világban alsó hangon tartanék 8-10 motort minden felhasználási területre, de ez legtöbbünknek a valóságtól igen messze elrugaszkodott gondolat. 

 Zero SR/F

    Oké, de mennyi az annyi, amivel le lehet fedni az utcai motorozást? Elgondolkodtam rajta, hogy minimum hány motorra lenne szükségem ahhoz, hogy minden, a saját igényeimnek megfelelő - ami remélhetőleg másokéval nagy mértékben egyezik - motorozást le tudjak fedni. Ez pontokba szedve a következőket jelenti:

• Túraképesség. Egy túrán jó, ha az ember egy nap tud ~700 km-t vezetni anélkül, hogy aranyérkenőcshöz kelljen nyúlnia a nap végén, vagy bármiféle egészségügyi problémája legyen. Ehhez a paripának jó, ha van szélvédelme, de elvárt még a pakolhatóság, magas hatótáv.
• Huligán attitűd. Vesszen a kaucsuk, levegőbe a kerekekkel, menjen keresztbe, gyorsuljon mint egy légvédelmi rakéta. 40 alatt ezek prioritást élveznek.
• Hétköznapi használat. Sorok között előre a dugóban, alacsony fogyasztás, hosszú szervízintervallum.
• Kanyarképesség. Az ok amiért tele van a Mecsek, a Mátra és minden hegyi út motorosokkal.
• Két személy. Az élet úgy szép, ha örömünket meg tudjuk szeretteinkkel osztani anélkül, hogy fájdalmat okoznánk nekik.
• Sebesség és pályázás. ADRENALIN. Csupa nagy betűvel! 

    Ezek a feltételek egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodottak, mindegyikre volt igényem valamilyen formában az elmúlt legalább egy évben. Éljünk azzal a feltevéssel, hogy a fentieket ki tudja elégíteni 1, azaz egy darab motorkerékpár, és közelítsük meg a problémát a kivitel leszűkítésével. 
    Az elmúlt pár évben a túraendúrók hatalmas változásokon estek át. Ebből a szegmensből kerül ki a legtöbb eladott példány, akár márkára, akár adott piacra vetítünk. A sikerének oka két dologra vezethető vissza. Egyrészt tényleg jók, megfelelnek a mindennnapok kihívásainak, egyenes háttal, dobozokkal, szélvédelemmel lehet közlekedni, sokat fejlődtek műszakilag. Másrészt pedig megöregedett a motoros társadalom, ma már nem a huszonévesek alkotják a túlnyomó többségét, hanem inkább a negyven pluszosok, akik már családapák, kényelemre vágynak, nem akarnak tökös gyereknek tűnni egy GSX-R nyergében. Ami a bajom velük ebben a kontextusban az az, hogy böhöm nagy dögök, egy városi dugóban araszolgatást könnyebb kevesebb idommal rendelkező vetélytársaikkal abszolválni, és ha becsukom a szemem, és látom magam, ahogy 250-nel csapatok Frankfurt és Mainz között, a képzeletemben nem egyenes háttal ülök.
    Minden szentnek maga felé hajlik a keze, tartja a mondás, viszont nagy hiányosságaik vannak a nakedeknek végsebesség, túraképesség és két személlyel való közlekedés tekintetében. Habár Anna szerint teljesen jó a Kawa hátsó ülése, mi még 300 km-nél többet nem mentünk egy nap vele. A túraképesség hiányából fakadó hátránya pedig egyértelmű: habár én szeretek küzdeni, azért huzamosabb ideig nem megy, lehet puhány vagyok, de kifáradok. Autópályán 200 km az a távolság, amit még tolerálok (tegyük hozzá, hogy kicsit nagyobb tempóval mint a megengedett). Ekkora távon egyszer meg szoktam állni tankolni, a tizenpár literes tankkal és az autópályás 7 l körüli fogyasztással nem kell kimenni a világból. Végsebesség hajszolásánál pedig sokat kell bújócskázni a tankon a menetszéllel.
    Supermoto a naked pepitában. Nem testtel mész bele a kanyarba hanem lábbal, ugyanúgy nincs szélvédelme, az üléspozíció egyenesebb, városban jobban használható a könnyebb össztömegének hála, vékony ülése nem túl utasbarát.
    Be kell vallanom, hogy titkon azt reméltem, hogy a sport-túra lesz a gondolatmenetem vége, hogy ez a kategória nyer, és így meg tudok magamnak indokolni egy Z1000SX (újabban Ninja 1000 SX) cserét. Szélvédelem, utas, pakolhatóság, hatótáv, kanyarképesség, sebesség pipa. Sajnos városi mobilitás, huligánkodás kérdőjeles.
    Végigrobogóztam a gyermekkoromat, és habár az csak 4 LE volt, a lényeget így is leszűrhetjük: míg városban és agglomerációban racionális, megkérdőjelezhetelenül jó választás, addig számomra az összes többi felhasználási területen elvérzik.
    Hasonló kategória a gyorsasági sportmotorok is: pályán (Hungaroring méretű) ideális, nincsen párja, de a csutkakormány, a felépítés és az üléspozíció jellege miatt nem írhatjuk be a bizonyítványába, hogy "Következő osztályba léphet". 
    Végül chopper és cruiser. Én imádom őket, lásd a 3 részes Harley múzeumos bejegyzéseket, de nem rúgnak labdába most. 
 

Habár a fentebb írtak alapján nem hirdethetünk abszolút győztest, nálam a következő dobogó alakult ki:

1. Sport-túra
2. Túraenduró
3. Naked.

    Hát ... ahogy édesanyám mondaná "Ott tartunk, ahol a part szakad". Az jött ki, hogy egy motorkerékpár nem elégíti ki minden utcai motorozási igényünket. Valljuk be, ez nem meglepő. Eleve voltak olyan feltételeink, amelyek ellentmondanak egymásnak, lásd hétköznap vs sebesség, vagy huligánkodás vs két személy. Akkor próbálkozzunk 2-vel. De melyik kettővel? Ha kettő sem elég, akkor van olyan párosítás, amibe bele tudunk magyarázni annyi kompromisszumot, amit egybe még nem? És mégis melyik(ek) lenn(én)e(k) az(ok) a konkrét típus(ok)? És akkor még nem vettük be a képletbe a terepmotorozást. Túl sok kérdés, túl kevés válasz. Ez akár lehetne is a következő rész tartalmából :)

Ui.: n+1