Az első tartalommal bíró posztommal rögtön ellent is mondok magamnak. Ahogy korábban írtam, nem rajongok a chopper-cruiser vonalért, azonban számomra eljutni a Harley-Davidson Múzeumba, vagy akárcsak az Egyesült Államokba, akkora élmény, hogy nem lehet poszt nélkül hagyni, pláne, hogy ekkor találtam ki, hogy elindítom a blogot. 

Szóval az van, hogy egy amerikai gyökerű multinál dolgozom, és az új projekt miatt el kellett mennünk Milwaukee-ba, amiről mint hivatásos motorbuzi tudtam, hogy a Harley szülőhazája. Szerencsére sikerült meggyőznöm azt, akit meg kellett, hogy a jetleg kiküszöbölése miatt (kacsint, kacsint) nekünk feltétlen egy nappal korábban ki kell mennünk. Így is lett, és az extra napot a múzeum látogatásával töltöttük. Legalább is 2 órát. Nem mintha nem lehetne többet eltölteni ott - szerintem az egész komplexum tüzetes végiglátogatása 3-4 óra -, azonban egy autónk lévén gondolni kellett a kollégákra is, akik nem true kétkerék fanok. 

Monumentális. Ez jutott legelőször eszembe mikor megláttam. Egy nagy tér, balra a múzeum, jobbra az ajándékbolt és egy étterem, a kettő között egy szobor.

Facebookon jelenleg épp a szobor a profilképe az oldalnak. Itt oldalt elvileg látható, kövessétek bátran!

Az épületben a recepción váltottunk jegyet 20$-ért, ami az alapár, és teljesen korrekt helyi viszonylatban is. Lehetőség van még fejhallgatós, és idegenvezetős jegy váltására is valamivel többért. A recepción átérve egyből egy kiállított LiveWire előtt találtuk magunkat.

Nagyon bátor egy magát múzeumnak tituláló intézménytől, ahova a régmúlt dicsőségeit megcsodálni jönnek a látogatók, egy jövőbeli modellel nyitni. Vagyis nem nyitni, hanem az ember pofájába tolni. Az egyik kollegina meg is jegyezte, hogy "... elektromos Harley? Nem kellene dühös szakállas tüntetőket látnunk?". Csak mosolyogtam, és annyit válaszoltam, hogy, tényleg vannak ellenzői annak, hogy Harley-nak hívjunk valamit, ami nem füstöl, eszi az olajat, és nincs jellegzetes V2-es hangja. Nekem személy szerint tetszik ez az irány. A chopper-cruiser nem az én vonalam, de elektromosban újragondolhatják az arculatukat, és csinálhatnak streetfightereset. Szerintem a marketingesek majd ugyanazzal a "tökös motoros gyerek" imázzsal fogják eladni ezt az amperzabálót, mint amilyennel most is teszik, ezért nem építenek fel másik márkát.

A kezdeti sokkot egy emelet fellépcsőzéséhez szükséges idő volt kipihenni, hiszen ott fent kezdődik maga a kiállítás. Két vitrin látható; az egyikben az összes Harley Owners Group (HOG) chapter felvarrói találhatóak, köztük a budapesti is, a másikban az első női harley-s, aki sokat motorozott (ott és akkor elolvastam, hogy miért került középpontba, de csak ennyi maradt meg).

Ezután jött az a rész, amire mindenki számított. Régi Harley-k, amik nem sokban különböznek egy dongómotorostól, plusz az azt követő, fejlettebb verziók. Darwin is megirigyelte volna azt az evolúciót, amit a kiállítás tervezői oda megálmodtak. 

A bejárattól balra egy olyan terem található, ahol a műszaki megoldásokat kedvelők fogják nagyon jól érezni magukat. Ugyanis a teremben lehetőség van megtapasztalni jó pár blokkot. A "The Engine Wall"-nak nevezett falon többek között Panhead, Knucklehead és Dyna blokkok is vannak, sőt, némelyik előtt a leírás mellett van egy gomb is, melynek megnyomásával 5.1-ben is hallhatjuk, hogyan duruzsol járás közben. Akinek ez nem lenne elég, annak a kiállítás tervezői kitettek egy asztalt, ahol be lehet állítani hány fokos szögben legyen az elékelés, mellette pedig egy kurblival 6-700-as fordulatot tekerve meghallgathatjuk az elékelt blokkon az alapjáratot. Aki szeret villogni a haverok előtt, és egy HO miért ne szeretne, annak van lehetősége az érintőképernyőn blokk-hangfelismerő kvízt játszani. Van még egy játék, amivel kiélhetjük gyermeki énünket, bár én nem igazán tudtam ezt értelmezni: a srácoknak van valami spéci oldalstabilizáló rendszere, ami nem engedi bekacsázni a gépet - ennél jobban sajnos képtelen vagyok leírni. Szóval van egy váz, amire szereltek egy nyelet, amivel tudod imitálni az oldalirányú bekacsázást azáltal, hogy jobbra-balra rángatod, plusz van egy gomb, amivel ki-be tudod kapcsolni a rendszert, és elvileg azt kellene megállapítanod, hogy amikor be van kapcsolva, akkor nehezebb rángatni.

 Az emeleten továbbá találhatóak még műszaki rajzok, alapítókról képek, részvények, játékok, biciklik, postás motorok, rendőrmotorok, lovaskocsira hajazó motorok, korabeli (1903-ban alapították hivatalosan a Harley-Davidson Co.-t) versenymotorok, relikviák, II. világháborús gépek. Ez utóbbi nagyon menő dolog lehet az amcsik körében, hiszen ez előtt volt először nagyobb tömeg, és ráadásul még valami dokut is vetítettek a falon. 

Az emelet végén van a legnagyobb királyság!!!! A tankfal! Igen, különböző fényezésű tankok. A falon. 

Ezt a bejegyzést ekkorára szántam.
A következő rész tartalmából, címszavakban: terminátor, szabadság, épített, új, talált, régi, nemistudtam.